Álmomban néha még látlak Ilyenkor mindig felébredek Nem is tudom hogy mit vártam Hisz régóta nem vagy énvelem. Feledni nem könnyū most sem Nehezen múlnak a tegnapok Talán eljön majd egy más Ki hoz gyógyulást Egy mámoros hajnalon. Nem tagadom hogy ez fáj még A szívnek hazudni nem lehet De hogyha én feléd járnék Rádnézni többé már nem merek Mert az a két barna szempár Örökre megbénít tönkretesz Nem tudom mi lesz velem Jobb ha elviselem Ez a sorsom már én nekem.