Az elmém mélyére vagyok zárva Innen nincs kiút, maradni muszáj Ha benn vagyok, semmi nem vész kárba Kinnt pedig befogva fül, szem, száj Idebenn magam vagyok, de mégsem árva Ami tőlem ered felém, az csak viszály Taposok itt magamban benn a sárba' Ami itt bánthat csak apály, s dagály Ha véletlenül erre jártok A homályban vajon mit találtok? Shakespeare után szabadabban, Ezt használom, hogy ha baj van Baj baj viszály szakadatlan, Süt a tűz és forr a katlan Homály van, de mégis látok A ködön túl megtaláltok Egymagamban itt középen Ülök palotám ködében Palotám barlang, bolyongok benne Kutatok, keresek kacatok között Különös labirintus ez a rámzárt elme Belsejébe érve lelek pár emlékrögöt Nincs itt más, csak hideg tekintetek Fura árnyak próbálnak elérni engem Idebenn többé nem felejthetek Hát muszáj lesz kifelé mennem Ha véletlenül erre jártok A homályban vajon mit találtok? Shakespeare után szabadabban, Ezt használom, hogy ha baj van Baj baj viszály szakadatlan, Süt a tűz és forr a katlan Homály van, de mégis látok A ködön túl megtaláltok Egymagamban itt középen Ülök palotám ködében Shakespeare után szabadabban, Ezt használom, hogy ha baj van Baj baj viszály szakadatlan, Süt a tűz és forr a katlan Homály van, de mégis látok A ködön túl megtaláltok Egymagamban itt középen Ülök palotám ködében Shakespeare után szabadabban, Ezt használom, hogy ha baj van Baj baj viszály szakadatlan, Süt a tűz és forr a katlan Homály van, de mégis látok A ködön túl megtaláltok Egymagamban itt középen Ülök palotám ködében