Szalad aki fél, menekülhetnél De benned él a bajt mindig kereső Elered az eső. Megszólal a rajt. A sötétbe hajt, Kirántott karddal végül majd. Te leszel, aki zárt reteszel. Te azt mondod, úgyis elmúlik. Nem zavar, ha fáj. És nem hallod, ahogy azt kiáltom Állj! Mindent felraktál, erre az egy lapra, Már nem gondolsz a holnapra. De nekem már nem ez a jelen. Te vagy aki győz. Belesárgúl őszi tájban Őrzi tán, hogy még nem elég Sosem lesz menedék. Te azt mondod, úgyis elmúlik. Nem zavar, ha fáj. És nem hallod, ahogy azt kiáltom Állj!