Mindazt, mi mulandó a szívükre veszik, Esténként az ördög azt suttogja nekik: „A legnagyobb félelmeid én le- Süllyesztem a Duna fenekére!\" Mindazt, mi mulandó a szívükre veszik, Esténként az ördög azt suttogja nekik: „Titkaidnak nem is nagy az ára, Vesztes nélkül záródhat le játszma.\" Ne hallgass rá! Oly mézédesek a szavai, Ellentétesek azzal, ami Láthatólag itt körülölel, Ellenszélben is Karjaiba húz le mélyen, Suttog szépen. Suttog az ördög a kisagyam szélén, Tudom, hogy hazudik, a szívem mélyén. Játszadozik velünk százezer éve, Így csalogat bennünket lépre.