András nap után az idő, Sűrűn tornyosul a felhő. A nagy havak leszakadnak, Hegyet-völgyet beborítnak. Sírnak-rínak a bárányok, Panaszkodnak a juhásznak. Panaszkodnak a juhásznak, Adjon szénát a báránynak. Van is olyan csalfa gazda, Ki azt mondja: Csapd a gazra! Van még avar a bokorba', Hadd rágja meg az ebadta. Hallod-e, te csalfa gazda, Jó vót a tej, túró nyárba? Ki a juhát nem teleli, A jövő nyáron nem is feji. Hallottad-e hírét, Borsod vármegyének, Borsod vármegyének? Hát annak a híres, Miskolci börtönnek. Hallottam, hallottam, Szenyvedtem is benne, Szenyvedtem is benne. Verje meg az Isten, Aki építtette. Láttam az urakat, Tizenketten vannak, Tizenketten vannak. Mind a tizenketten, Rólam tanakodnak. Szállj el, páva, szállj el, Borsodon keresztül, Borsodon keresztül. Szállj el a rózsámhoz, Maga van egyedül. Csak ő van egyedül.