Török bársony süvegem, Most élem gyöngy életem. Balogh Ádám a nevem, Ha vitéz vagy, jer velem. Fakó lovam, a Murza, Lajta vizét megússza. Bécs alját, ha nyargalja, Császár azt megsiratja. Sándor Ferkó, sógorom, Add ide a jó borom. Harc után, ha szomjazom, Az áldomást megiszom. Édesanyám, mondanék én valamit, Gombolja ki piros lajbim elejét. Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet, Eltiltották tőlem a szeretőmet. Kék ibolya búra hajtja a fejét, Mer' a harmat nem öntözi a tövét. Szállj le harmat kék ibolya tövére, Most találtam egy igaz szeretőre. Nyílik az égnek ragyogó sugára, Oszlik fellegek sötétes homálya. A vidám Főbusnak arany koronája, Tündöklik rajta, tündöklik rajta. Engedje Isten, hogy ez mai napon, Tölthess békében csendes, víg órákat. Sok szép napokat, élhess sokakat, E jót kívánjuk, szívből kívánjuk. Minket a barátság erre határozott, E jót kívánjuk, szívből kívánjuk.