Itt már napok óta esik az eső

És hetek óta borult az ég

Lehetnek hónapok, évek,

Amíg mindent megértek,

De a kérdés mindig az lesz, hogy miért? (Miért?)

Gyere nézz rám,

Ez egy romhalmaz,

Amit itt látsz,

Hogyan folytassam,

Ha egy emlék a véremet szívja?

Ide mondtam, hogy nem jövök vissza!

Mert ez az a ház, ott a víztükörben,

Ahol a szívemet összetörted,

Ahol egy életre megváltoztam valakiért.

Ez volt a ház, ahova hazakísérlek,

Mikor az estéink véget értek,

Most már tiszta a kép,

Mindenki valakié,

De te nem voltált, az enyém!

Ha most visszapörgetnénk három évet

És újra elkezdődhetne ez az egész,

Ugyanúgy zuhannék mélyre, máshoz nem lehet vége,

Mert a szív, ami törik az az enyém.

Már megőrjítenek a fényhatások,

Mert hónapok óta éjszakázok,

Ha lehunyom a szemeim visszavágyok,

Még mindig hozzád!

A képeid félig elégettem,

Mert a régi érzések felébredtek,

És felemészt a gondolat,

Hogy mi van ha megváltoztál?

Gyere nézz rám,

Ez egy romhalmaz,

Amit itt látsz,

Hogyan folytassam,

Ha egy emlék a véremet szívja?

Ide mondtam, hogy nem jövök vissza!

Mert ez az a ház, ott a víztükörben,

Ahol a szívemet összetörted,

Ahol egy életre megváltoztam valakiért.

Ez volt a ház, ahova hazakísérlek,

Mikor az estéink véget értek,

Most már tiszta a kép,

Mindenki valakié,

De te nem voltált, az enyém!

Nem voltál, nem voltál,

Nem voltál az enyém!

Nem voltál, nem voltál,

Nem voltál az enyém!

Mert ez az a ház, ott a víztükörben,

Ahol a szívemet összetörted,

Ahol egy életre megváltoztam valakiért.

Ez volt a ház, ahova hazakísérlek,

Mikor az estéink véget értek,

Most már tiszta a kép,

Mindenki valakié,

De te nem voltált, az enyém!