Forró ágyban megölelni,

Új tájakat megismerni,

Önmagamon erőt venni,

Téged még ma elfeledni volna jó!

Gyöngyöződnek a Duna-part fái,

Álmából a Napot is fölverik

De, ami megmozgatja a fákat,

Vajon összetartja-e a szívemet is?

Folyton beborul, de egyre finomodik.

Lassan nehezül és sűrűn feketedik.

Feledésbe merül, könnyű hamuvá lesz minden,

Minden könnyem, még akkor is,

Ha számontartja az összeset az Isten.

Az igazság drága bunda,

Szégyen rá, ki elhazudja!

Ha nem jövök, hát azt okkal,

Látod, végül választottam