Csillag mosolyog az égen, égi csoda a sötétben

Fénye ragyogó, bennünk van a jó most mégis talán.

Gyertya világít az éjben, fénye melegít a télben.

Nézd csak a fenyő ága remegő árnyék szobánk falán.

Nézz újra rám éjfél után

Szeretet éjjelén légy te a remény.

Friss hó kavarog a szélben, oly szép, akár a mesében

Léptünk ropogó, arcunk piruló, halkan dúdolunk.

Kunyhó ablaka világít, kémény füstje messze látszik,

Ösvény vezeti lábunk követi vár már otthonunk.

Nézz újra rám éjfél után

Szeretet éjjelén légy te a remény.

Mondom, mondom, fordulj ide már.

Mondom, mondom, fordulj ide már.