Ez már a végzetem

Utunk a felénél tart

Magamban mélyre ások

Érzem, változik bennem a torz valóság

Bennem valami más lett

Ilyen a halandóság

Ahova én is tartok, tudod

Ott még ember nem járt

De én hiszek a jóban, az igaz szóban

Bennem a hit nem térdepel

Előtted állok, az embert látod

Akit a remény nem hagy el

Én sem így akartam

Soha nem kaptam választ senkitől

Néha az utolsót is odaadtam

És nem kértem vissza a semmiből

Pereg a korcs valóság

Árnyékként öleli át az életem

Ami ápol, s eltakar

Homokként folyik át a kezeimen

Engem fogva tart, már a húsba mart

És nem enged hozzád

Aki változik, ébren álmodik

De nekem mennem kell tovább

Egymást tartjuk ébren a világ legszélén

Vakon álmodunk a fényről, te és én

Én sem így akarta

Soha nem kaptam választ senkitől

Néha az utolsót is odaadtam

És nem kértem vissza a semmiből

Volt, hogy én is már feladtam

Mikor a múltban százszor eltemettek

Kik nem hisznek a jövőben

Azok a jelenben is könnyen felednek

Mutatnám a képet, de nem látod benne csak a részed

Mutatnám a szépet, de ez csak felesleges részlet

Minek néznéd az egészet, ha nem is érdekel a képlet

Pedig a végeredmény neked és nekem is szól, ezt kell megértsed

Vágtázó léptek, felgyorsult az élet

Nem csak létezek, de élek, a kanyarban én is félek

A szembe jövő faltól, a sorstól, a bajtól

Vagy hogy a holnap majd leharcol, de tudom van kiút a kudarcból

Mert mikor nincsen fék, leszakad az ég, nem kell a felesleges színjáték

Az árnyékból majd így lesz fény, mikor ott leszünk majd a legvégén

Felkészülve mindenre, lépjünk újabb szintekre

Az ismeretlent megismerve, mikor nehéz is, bízz benne

Abba, hogy mindig felfelé visz majd az út

Ha beleteszel mindent, akkor minden úgy alakul

De hajtani kell vadul, mert a tempó sose lassul

A célba csak akkor érsz amikor magadon teszel túl

Tudod ez ilyen, no limit, no rules

De arra figyelj oda, a végén ne torzulj

Szembe ne fordulj, legyen egy örök pillanat

Mikor az éjszaka után újra eljön a pirkadat

Lehet túl nehéz a lépés, amit a sors majd nekem szán

Lehet nem is rajtam múlik, de egy örvény visszaránt

A szemem megvakul a fénytől, de a napban téged lát

És én a világ szélén várlak, ahol ember még nem járt

Volt, hogy én is már feladtam

Mikor a múltban százszor eltemettek

Kik nem hisznek a jövőben

Azok a jelenben is könnyen felednek

Én sem így akartam

Soha nem kaptam választ senkitől

Néha az utolsót is odaadtam

És nem kértem vissza a semmiből

Volt, hogy én is elfáradtam, mikor a múltban eltemettek

Azok a jelenben is felednek, de én sem így akartam