Huszonöt éve már, hogy
Ez a whisky a polcon áll.
Egy diplomára, vagy egy rég betöltött
Kerek számra vár.
Rózsaszín csipke volt,
És én sosem vettem fel.
Mert tartogattam egy „hátha jobb\"-nak,
Ki azért sem jött el! Nem jött el
Így jössz rá, hogy nincs „majd egyszer\"!
Tedd meg!
Ha valami a szíveden ébred!
Ha színezi a napodat, éld meg!
Ma legyen helye bármilyen szónak.
Mert kell egy percig nem szőni tervet, és nem lenni jónak.
Csak élni ma úgy, mintha nem lenne holnap.
Ó, lépd meg!
Most, amikor szíveden ég!
Hogy akarod, ma legyen elég!
Van az a vallomás,
Amihez most is késő már.
Mert ott, ahol vagy, már el nem érlek.
Nincs, mi jobban fáj!
És van az az őrültség
Amit inkább meg se teszel.
Mert, mit szólnak majd mások?!
És így szalasztasz el,
Hány esélyt, mely nincs még egyszer!
Tedd meg!
Ha valami a szíveden ébred!
Ha színezi a napodat, éld meg!
Ma legyen helye bármilyen szónak.
Mert kell egy percig
Nem szőni tervet,
És nem lenni jónak.
Csak élni ma úgy, mintha nem lenne holnap.
Ó, lépd meg!
Most, amikor szíveden ég!
Hogy akarod, ma legyen elég!
Hogy akarod, az legyen elég!
Ha akarod, ma éld meg,
Engedd ki a féket!
Van, amihez tényleg
Túl rövid az élet!
Ne akard ma ésszel,
Mondd ki, amit érzel!
Tudnod kell, hogy nincs „majd egyszer\"!
Tedd meg!
Ha valami a szíveden ébred!
Ha színezi a napodat, éld meg!
Ma legyen helye bármilyen szónak.
Mert kell egy percig nem szőni tervet, és nem lenni jónak.
Csak élni ma úgy, mintha nem lenne holnap.
Ó, lépd meg!
Most, amikor szíveden ég!
Hogy akarod, ma legyen elég!
