Ébredek,

De miért van máris délután?

Összefolynak a napok,

De főleg az éjszakák.

Szavak cikáznak,

A füst pedig rád száll.

Leszek a tér,

Te az idő legyél,

Legyél a végtelen, a végre szép idő komám,

Az ébredő tavaszt hozó szél vihar után!

Én mennék,

De nem tudom, te merre mész,

Szállnék!

Ne menj el vagy engem is vigyél,

Vigyél,

Szólok, hogyha elfelejtenél.

Sárban állunk,

Te rámnevetsz,

A lábnyomodba

Belelépkedek.

A szavak elfogytak,

És velük együtt én.

Leszek a tér,

Te az idő legyél,

Legyél a végtelen, a végre szép idő komám,

Az ébredő tavaszt hozó szél vihar után!

Én mennék,

De nem tudom, te merre mész,

Szállnék!

Ne menj el vagy engem is vigyél,

Vigyél,

Szólok, hogyha elfelejtenél.

Mennék,

De nem tudom, te merre mész,

Szállnék!

Ne menj el vagy engem is vigyél,

Vigyél,

Szólok, hogyha elfelejtenél.