Csak álltam a tenger partján,

A lemenő nap sugarában

És vártam, hogy eljön majd a nap,

De lehullt már az utolsó falevél is a fáról

És eltűnt a mozdony füstje már.

Látomások és ballépések

Festik feketére a napokat,

S játszóterek zsivaja elült már.

Üres panelházak lakótelepek csöndje fáj,

S az éjjeli lepkék tömege messze száll.

Évszázados gondok súlya alatt,

Mindennapos problémák rontják az álmomat.

A léggömbök az égen szállnak el,

De a lányok szépen szőkén

Késő reggeli ébredés,

A testemről folyik a veríték.

A szörnyű gondolatok

A plafonról csüngnek alá.

Az álmoknak vége és derűsen süt be a nap,

De a lány ott állt a bolt előtt.